Idén a Halottak napja több szempontból is eltért a megszokottól.
Először is, kevesebben voltak a temetőben. Az út mellett máskor hosszú kocsisor szokott húzódni, és ha belepusztul az ember se lehet a temetőhöz közelebb lévő parkolóhelyet találni. Ellenben most akár a kerítés mellé is állhattunk volna: furcsa volt, na.
Másodszor, a közös sírnál alig voltak gyertyák. Eddig alig fértünk hozzá, mindig is lángtenger hullámzott előtte, de most ez is más volt: elmaradt a fényáradat.
Harmadszor: mama nem sírt. Ilyen, mióta az eszemet tudom, nem történt. Aznap is én álltam mellette a sírnál, és felkészültem rá, hogy megöleljem és vele együtt gyászoljak, de nem volt rá szükség. Az emlékezés ugyan nem maradt el, de másképp történt: mama, papa, anya, és még aki ismerte a dédpapámat, és mi, gyerekek is, akik már csak Dédivel találkozhattak, apró emlékfoszlányokat elevenítettünk fel, és közösen kirándultunk a múltban, hogy örökre megőrizzük az emlékeinket szeretteinkről. Ez számomra valahogy természetesebben hatott, mint a sírás: ha valaki sírt, sokszor kényelmetlenül éreztem magam, és árulónak, amiért én nem könnyezek. Pedig nem azért nem tettem, mert ne hiányoztak volna, akik elmentek... egyszerűen csak én máshogy fejezem ki magam, és kész. De hiába tudtam ezt, azért mindig fusztráltan figyeltem a többieket. Most viszont együtt emlékezett az egész család, és a meghitt pillanat olyan érzést keltett bennem, amit nem sokszor: a valahova tartozás érzését. Szerintem, a halottak napjának, mint ahogy minden más ünnepnek is, erről kéne szólnia. A rokonok, barátok egymásra találásáról, megbékéléséről, és osztozásáról örömben-fájdalomban. Ha nincsenek ilyen események valaki életében, akkor az az ember nem él teljes értékű életet. Valahova tartozni kell. Akinek ez nem adatik meg, az egész életében gyökértelennek érezheti magát, és könnyedén elsodorhatja a szél. Ezért fontos, hogy megkeressük, megtaláljuk a gyökereinket, és ezért szükséges egy nap, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek velünk.
Ezért jó, hogy van: Halottak napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése